Barion Pixel

Őszintén szólva egyik nap, amikor a konyhában álltam, azon gondolkodtam, hogy mit csináljak, merre kellene mennem, annyi minden érdekel, mégsem tudom bizton állítani, hogy igen, ezt szeretném csinálni egy életen keresztül.

És akkor beugrott valami. Ha én, 40 felé sem tudom mi az, ami igazán érdekel (egy kávézó nyitásán kívül, valamint hogy segíteni szeretek embereknek és boldognak szeretném látni őket), akkor a gyerekek honnan tudhatnák akár 14 évesen, hogy mit szeretnének csinálni, milyen iskolába menjenek, egyáltalán melyik munkakör mit takar.

Igen, vannak oldalak, melyek segítenek, és lehet menni tanácsadóhoz is, de azt olyan száraznak tartottam. Meghallgathatnak okos felnőtteket, kikérdezhetik őket akár teszttel, amiből rájöhetnek, mihez van affinitása, de még mindig ott tartok, hogy az a rengeteg szakma, ami létezik nálunk vagy akár külföldön, azt nem ismerik, nem is tudják mi mit jelent.

Ez volt az a pont, amikor leesett, hogy ezt kell elmesélni a 8-10 éves gyerekeknek, akik kíváncsiak lehetnek arra is, szüleik mit csinálnak egész álló nap, míg ők iskolában vannak.

Ezt pedig fűszerezni lehet mindenféle más érdekességgel, tanítani lehet őket az életre, és úgy tanulhatnak olvasás közben, hogy rájönnek, Bálinttal és Orsival (a főszereplőkkel) is hasonló szituációk történnek, mint velük.

Elkezdtem írni és csak úgy jött magától minden. Az első kötet, Bálint az építőiparban nagyon gyorsan kipattant az agyamból. Elkészült a könyv, kiadattam magánkiadásban úgy, hogy a borítót is és a belső oldalakon szereplő képeket is magam rajzoltam (nem vagyok nagy művész, úgyhogy olyan, amilyen).

Aztán jött az ötlet, hogy ezt a lányok biztosan nem szívesen olvasnák el, így ezzel párhuzamosan megírtam Orsi a szépségiparban című könyvet is. Ez ugyanaz a történet, csak Orsi oldaláról, tehát amikor találkozik a család, az mindkét könyvben hasonlóképpen van.

Szerettem volna ezt az alapot megcsinálni, hogy utána jöhessen az, amit most indítok el…… (folyt.köv.)